Szent Tamás Aquinos jön. Mondja: "Jöttem, hogy folytassam tanításomat a Szent Szerelemről--Szentséges Alázatról. Gondoljunk újra az emlékeztető lépcsőről, amelynek fokai az erények és oldalvonalai a szerelem és az alázat. Amikor a lépés elválik az oldalsíntól, már nem erős. Lépésnek tűnhet, de valójában hiányzik egy igazi lépő erőssége. Így van bármely erénnyel. Az érény csak annyira mély, mint ahogy a szerelem és az alázat mélyek a lélekben. Szeretetből és alázattól függetlenül gyökeres érény hamarosan megadja magát, mert hamis."
"Minden erényt támogatnia kell a Szent Szerelemnek és a Szentséges Alázatnak. Ha nem, akkor a lélek nem haladhat előre a szentlépcsőn, hanem lecsúszik és esik. Gondoljunk az állandóság erényére. A lélek, amelyet szeretet és alázat nem támogat, könnyen impacienssé válik. Kezd elgondolkozni 'szegény én' felett és arról, hogy mindenki őt érinti, helyett a jelen pillanatban Isten Osztó Akaratáról. Ugyanez igaz az állhatatosság, gyöngédség hiányára és még többre."
"Mindig egy rendkívüli önmag-szeretet vonja el a léleket a szeretettől és alázattól. Az önmagszerelem, tehát, az egész szellemi keresés ellentéte a szentségre és előrébb lépni a Szívek Egység Kamráiban."