Kedd, 2018. február 20.

Újra látok egy Nagy Lángot, amelyet megismertem mint Isten Atyja Szíve. Ő mondja: "Én vagyok a Mindenidő Mostja. Mindenség kincse szívemből most öntődik az emberiségre, ahogy jó és rossz általában elfogadott egyként. Ez akkor kezdődött, amikor az emberek egyre kevesebbet törődtek azzal, hogy tetszeknek nekem, s inkább maguknak akartak tetszeni. Korábban, ha ez történt, a természet magát használtam arra, hogy gyermekeimet visszahozom hozzám. Ma azonban az ember büszkesége miatt az emberek rossz döntéseik által saját maga okozzák pusztulásukat a technológiában, amit nekik adtam."

"Ha nem tudjátok beismerni, hogy Kezem van inspirációitokban, akkor mutatom meg nektek saját tehetetlenségetökön keresztül az én szerepetem hatalmát, amely annyira szükséges a békétekhez és biztonságotokhoz. Az idő homoka kifut. Szeretek mutatni neked Uralkodásomat felettetek kegyelmem által, nem haragombal. Fordítsátok tehát arcokatatok az ég felé s bízzatok Kezelmemben."

Olvasd el Jonást 3:10+

Amikor Isten látta, amit tettek, hogy megfordultak gonosz útjukról, meggondolta magát az rossz dolgokról, amiket nekik akart tenni; s nem tette azt.