Jézus így mondta: „Népem, a húsvét után ez az idő fenséges alkalom arra, hogy elgondolkodjunk arról, ahogyan feltámasztani foglak hűs titeket dicsőséges testekbe az utolsó ítélet után. Elmegyek helyet készíteni ti számára, és ez a üres erkély egy mennyei helyet képvisel, amely várakozik rajtam hűseimet. Nálatok vagyok minden nap oldaltokat, ahogyan velük jártok az életben, úgy mint amint megosztottam tanítványaimmal az Emmauszi úton. Ebben a látomásban arról, hogy osztozkodtam vele a Szentírásokkal, utalva küldetésemre, amely előzetesen megjósoltatott, akarattam hű olvasóimat magukat jelenlévőnek képzeljék és hallgassák szavaimat. A tanítványok később mondták: (Lukács 24;32) ‘Nem égett-e szívünk bennünkben, mikor beszélt velünk az úton és magyarázta nekünk a Szentírásokat?’ Minden szó, amely megjósolta jövőmet, teljesülni kellett, úgy mint minden, ami megjósoltatott visszatérésemre is. A tanítványok szemei vakok voltak rám nézni, amíg nem törtem velük kenyeret vacsoránk alatt. Csak akkor ismerték meg engem a ‘kenyértörésben’, amikor áldottam és osztogattam vele őket. Emlékeztetőként a kenyértörés az Utolsó Vacsorán emlékeztetett rám Testemre és Vérémre, amely most minden Misén megosztandó. Dicséretet és dicsőséget adjunk Istennek ajándékomban Ti számára Szent Áldozásban ma is, mert ti is részt vesztok a ‘kenyértörésben’ és osztozkodtok Igaz Jelenlétemben, mikor megismeritek engem.”