Jöjjön el Szent Tamás Aquinos. Mondja: "Dicsőség Jézusnak. Ma ismét beszélni jöttem a szentségről. Gyakran az egyetlen dolog, amely akadályozza a szentek útját, a féltékenység. Ezért is, mert emberek általában nem ismerik fel ezt a gonoszságot magukban és ezért nem távolítják el."
"A féltékenység csak egy másik formája az önmagunk szeretete. Az öntudatossal teli lélek le van foglaltja saját szellemi, testi és érzelmi szükségleteinek kielégítésével. Titokzatosan teljes a legjobb kinézetre való vágyból, a legjobb ruhákra, házakra, családokra, hírnévre. Gyakran a féltékenységet egy ambiciózus lélek mutathatja ki."
"A Jézusnak leginkább kellemetlen féltékenység az, amely szellemi. Az ember akarja, hogy mindenki tudjon a kegyelmekről, mintha ő lenne mindenkinek szerzője és érdemelte volna őket."
"De a féltékenység túlmutat az legjobbra való vágyon. A féltékenység akarja azt, amit szomszédja van. Nem örül szomszédjának jó szerencséjének - testi, szellemi vagy érzelmi -, hanem mindenét magának kívánja. Látszik tehát, hogy az ambíció kicsinyesedésbe megy át és a kicsinyesség féltékenységbe."
"De mindent féltékenységet gyökerezi ugyanaz önmagunkat elfogyasztó szeretet, amely minden bűn gyökerében van. Ha ezt az öntudatot nem tartjuk fenn, akkor elrohan mint egy szabadon futó ló és foglyul ejti a szívet, biztosítva a szellemi pusztulást."
"A lélek, amely beleadja magát a féltékenységnek, nem érti helyét Isten előtt. Ha megértette volna, akkor elfogadná az Istenszolgálatot jelen pillanatban és kívánna sem többet, sem kevesebbet magának."